Erő

 

Amikor csak tehetem, festek. Legyen időm és ihletem. Megmutatom azt, amit tegnap kezdtem el, talán kész lett. Csak néztem és éreztem,micsoda Erő van benne, ami bennem volt, mikor készült,most is érzem a bizsergést, miközben suhant az ecset.

Nem vagyunk mindig tudatában annak, hogy végtelen Erőnk van. A mindennapok rendszeresen kihívások elé állítanak. Ha elvonulni, meditálni, imádkozni tudunk, akkor visszatérünk a középpontunkba. A cél, hogy mindig megtartsuk ezt az Erőt, akkor is, amikor visszatérünk a mindennapi Életbe, ahol dolgozni kell és megtalálni a helyünket. De szépen fokozatosan meg tudjuk teremteni azt "középpont érzést", amit egy meditáció vagy imádság után is érzünk. Sok gyakorlás, kitartó fegyelmezett munka kell és szeretet, türelem. Önmagunkkal szemben, ez a legfontosabb. Akkor tudok igazán szeretni, ha magamat szeretem. Azonban megengedem magamnak, hogy hibázzak, mert nem vagyok tökéletes, szoktam mérges vagy csalódott lenni és szomorú is, igen. Azonban ezek egyre rövidebbek, mert segítek magamnak, szeretettel, türelemmel.

Ez a festmény úgy született, hogy bosszankodtam valamin.... aztán megráztam magam, hogy elég. Leültem, elcsendesedtem és befelé figyeltem, csak figyeltem a légzésemet, figyeltem a szívemet. Jöttek a gondolatok, hagytam, hadd jöjjenek, aztán mentek. Csak figyeltem, befelé. Láttam, ahogy távozik a feszültség, átvette a helyét az Erő. Aztán megfestettem ezt a képet.

40*40 cm, feszített vászon, akril

Megvásárolható festmény