Lelkem tavasza kerül ma bemutatásra a szegedi kiállításról.
Annyi, de annyi szín van az életünkben, ahányat beengedünk. Ebben a festményben benne van minden öröm, minden bánat, minden vívódás, minden kétely, minden félelem, minden szeretet, minden ölelés, minden csók, minden fájdalom és minden elengedés, minden kezdet és minden lezárás, minden veszekedés és minden kibékülés, minden harmónia és minden harc. Beletettem egy palackba, jól összeráztam mindent és a végeredmény ez a színes, vidám paletta. Egy szerettem azt mondta, mikor meglátta: "Provence-i parketta"
Táncoljunk a tavaszi madárcsicsergéssel ezen a parkettán, a lelkünkben szóló zenére. Így született a Lelkem tavasza című festményem, mellyel meg akartam mutatni, hogy lelkünkben, lelkemben az öröm több, mint a bánat, a fájdalom a feledés homályába merül, a rossz után jön a jó és a vége a tánc, az örök tánc és hozzá a zene mindig is ott szólt a lelkünkben. Csak hunyjuk be a szemünket és zenénk ott van. Táncoljunk hát, pörögjünk, forogjunk, mint a dervisek és varázsoljunk. Az Élet örömét. Szeretettel, megbocsátással újrakezdéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése